Fekete Árpád-NFG edző-versenyző

“Fekete Árpád vagyok 15 éves és 6 éve az NFG Badboys tagja. 7-8 éves koromig nem sportoltam semmit, nem volt semmi kedvem edzésre járni. 8 évesen elkezdtem judot tanulni, de ezt abba is hagytam az edző miatt, mert csak egy papírról nézte mit, hogy kell csinálni és még meg sem mutatta a gyakorlatokat. 9 évesen édesapám szólt, hogy a munkahelyén lehet bunyózni tanulni és kérdezte hogy szeretném-e kipróbálni. Úgy voltam vele, hogy miért is ne, most mit veszíthetnék? Ahogyan beértem az edzőterembe úgy éreztem, hogy ez nagyon nem az én helyem. Felértünk a harmadik emeletre és egyből megláttam Ferit. Odamentünk köszönni és elkezdtünk edzeni. Az első edzés nagyon nem tetszett!
Itt nem az edzővel volt baj, hanem velem. Rosszul éreztem magam, hogy nem tudtam még egy fekvőtámaszt sem lenyomni, nem tudtam jól guggolni, sőt az ütéseim lassúak és gyengék voltak. Hazaértünk az edzés után és úgy voltam vele, hogy soha többet nem akarok olyat edzeni. Másnap reggel, amikor felkeltem fájt mindenem! Izomlázam volt, pedig semmi izom nem volt rajtam, nem tudtam mi ez az új érzés, de fájt mindenem. A harmadik nap apukám szólt, hogy menjek edzeni. Azt gondoltam, hogy nem akarok! Semmi kedvem nem volt újra szenvedni, de adtam egy esélyt ennek a sportnak! Az eddigi életem legjobb döntése volt. Eleinte hetente kétszer, majd háromszor, négyszer jártam és voltak olyan napok, amikor kétszer edzettem egy nap alatt. Egy idő után pedig azt vettem észre, hogy több mint egy éve járok edzeni. Egyszer megkérdezte Feri, hogy szeretnék-e versenyezni. Attól féltem, hogy csalódni fognak bennem, ha veszítek. Csalódni fog Feri, csalódni fognak a szüleim, de elvállaltam. Két hétre rá már egy versenyen találtam magam! Ismeretlen hely, ismeretlen emberek. Nagyon lassan telt az idő. Vártam a meccsemet, de azért féltem is. Mivel csak 10 éves voltam, ezért light kontaktban indulhattam, ami azt jelenti, hogy érintő jellegű. 1 óra elteltével elkezdtem melegíteni. Fel voltam pörögve, nagyon vártam a meccset! Viszont, ahogy bementem a ringbe, olyan volt mintha valami belém szállt volna. Elkezdődött a harc, de nem az ellenfelemmel, hanem saját magammal. Borzasztó volt! Minden tudásom, akaratom eltűnt. “Lebénultam” és gyenge lettem! Ezt a valamit, ami előjött bennem elneveztük Szepinek, a megszeppenés után. Erre két évre sok versenyen indultam, körülbelül 10-15 alkalommal, de az összeset elveszítettem, mert Szepi legyőzött! Feri azt mondta, hogy elég, nem indulunk többet light kontaktban kipróbálunk más versenyt is. Később K1 és Thai-boksz szabályrendszerben körülbelül 20 meccsem volt, abból 18-at megnyertem, de ami a lényeg, hogy Szepit legyőztem! Ezután volt egy kis kihagyásom, nem volt kedvem edzeni. Inkább a barátokkal voltam az edzés helyett, de az egyik nap megláttam az éhezők viadala képét és felismertem rajta Szepit! Ott állt az az óriás, aki megbénított régebben. Hiszen én őt legyőztem, mondtam magamban! Ez húzott vissza újra a terembe és minden nap edzem, akár kétszer is. Nekem soha sem volt bajom az elhízással és mindig egészséges voltam, ezért abban nem vagyok jártas, viszont annál inkább a Szepi legyőzésében! Hiába vagy ügyes és szorgalmas, ha van egy Szepid, akkor soha nem fogod elérni a célod. Sokan félnek lemenni az edzőterembe vagy bármi újat csinálni.
Küzdjünk meg együtt a benned lévő óriással!”